Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy.... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőlled az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked mélyén- mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív- és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartassz a sorsoddal...
Nem akarok semmit titkolni előtted. Akarom, hogy olyannak ismerj,mint amilyen vagyok. Mert ha szeretsz, valami egészen más leszek. Valami új, valami jobb.
Azt hiszem, hogy korábban azért nem tudtam megvalósítani az álmaimat, mert nem voltam őszinte, vagy nem vállaltam felelőséget azért, amit éreztem. Ebből következett, hogy akaratlanul eldobtam magamtól az álmot, mivel a gondolataim és a cselekedeteim nem voltak összhangban egymással.
De ha rákérdezne, én még mindig szó nélkül igent mondanék....
Nem volt más mint bárki... de mégis megláttam benne. Ő volt az első szerelem.♥
Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad"
Igen önző vagyok, mert csak magamnak akarlak, Önző vagyok mert nem akarom hogy másra nézz, Önző vagyok mert azt akarom hogy minden percben velem legyél, hogy csak az én szemembe nézz csillogó szemeiddel, csak hozzám suttogj kedves szavakat, mindent akarok ami veled kapcsolatos... szerelmes vagyok, és a szerelem önzővé tesz.
Néha fel se tudom fogni, hogy találhattam Rád, Te több vagy mint egy szerelem és több mint egy barát..
Ha a fájdalom kínoz, az még nem azt jelenti, hogy szenvedtél. Annak a jele is lehet, hogy őszintén szerettél valakit... ez pedig a fájdalom jobbik fajtája, nemde?
A fejemre húztam a takarót és szerettem volna örökre ott maradni a sötétségben. ott ahol senki sem bánthat, ahol nincs fény, de az érzéseimet nem tudtam kizárni, ott voltál továbbra is fejemben és még mindig rád gondoltam...
A mosoly az arcodon épp olyan mint mindig... csak már nem az enyém. ..
Emlékszel? Mikor még mindent elmondtunk egymásnak? Mikor még a legjobb barátok voltunk? Ez már elmúlt.. kihült a barátságunk.. Hogy miért?- nem értem., -De én úgyérzem minden tőlem telhetőt megtettem.. sajnálom.
Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem..
A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad.
-és ha én kivétel vagyok?
- nem te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel.
Azt szeretném, ha újra olyan lennél, mint amikor először láttalak.. mosolyogva, boldognak...
Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren vagy valaki mással...
Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan.Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz....
..mert Én csak veled akarok lenni! Mindig...Mindenhol.. Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt, étel ital nélkül, a leghidegebben. Tudod mindegy hogy hol, hogyan .. csak veled... örökre..
Ha csalódni akarsz, bízz az emberekben.